Újbeszél

Az arcoskönyvön megemlítém, hogy egyszer szeretném megünnepelni a nemzeti ünnepeinket, és felajánlottam egy karácsonyi és születésnapi kívánságomat erre a célra. Nos 23.-a alapján Дед Мороз (pelenkásoknak: orosz télapó) még nyári szabadságon van. Úgyhogy most hármas tagolásban osztom az eszetet.

Balra: A Jó, a Rossz és a Mulya

Megint Hofi, még mindig aktuális: És elvtársak, és akkor fogjunk össze, és együtt, és felépítjük... EZT! Ezzel szemben mi van ma? Vidd haza, azt csináld magad! Na persze eddig is hazavitték, csak akkor már kész volt.

A Műegyetem rakpart ügyes választás. Kötődik '56-hoz, és viszonylag kevés emberrel is nagyjából meg lehet tölteni. No kevesen nem voltak, nekünk csak a színpad mögé sikerült befurakodnunk, de hol volt ez január másodikához képest (Andrássy út, tüntetés az egyeztetés nélküli alkotmány ellen)? Vitya tényleg még a bal oldalt is jobban tudja egyesíteni, mint a jelenleg ellenzéki politikusok?

Az üzenet: Orbán takarodj!

Már bocsánat, de ez nekem kevés! Egy év alatt sikerült eljutni egy olyan megegyezésig, amivel nagyjából minden részt vevő, és nem vevő elégedetlen. Ráadásul tényleg 22.-én kellett kvázi végleges paktumot kötni? Lehet ezután csodálkozni, hogy nyolcból hat szónok felkapta a vizet?

Bajnai a Jó. Oké magatartásból és szorgalomból jeles. No de emellett megbukni retorikából és szervezéstanból? Lehet Ő jó válságkezelő, így nem fogják kormányrúdhoz engedni.

Fletót sem értem. Én szeretek Öszödre úgy gondolni, mint az első kísérletre, hogy csináljuk ezt végre rendesen. Ugyanakkor a tettei és mondatai sokszor önmagukra cáfolnak rá. El kell jutnom odáig, hogy egyet értsek Havas -  én akkor itt és itt nagyképűsködtem - Tanár Úrral: hiteltelen? Hagyjuk is, egy blog kevés, inkább átkeresztelem Őt Bakli-nak (Bakis Lakli).

Van olyan ember, aki képes logikusan végiggondolni a helyzetet. Példának hoznám Bokros Lajost. Következőképpen értelmezném az Ő mondanivalóját:

Nem elég leváltani a Fiatal Demokraták Szövetségét - ja, bocs, az már nincs, a Fideszt -, ez önmagában csak ahhoz vezet, hogy mások kapják majd a bizottsági prémiumokat. Amit én ma ebben az országban problémának látok, az a társadalom egészen mély rétegeiig nyúlik le. Konkrétan álmokat kergetünk, valamiféle hamis múltban élünk. Nem pusztán a politikában, de a versenyszférában is általános, hogy a lojalitás és nem a szakmai hozzáértés alapján értékeljük az embereket. Ez korrupciót, hűbéri rendszereket jelent. Ha demokráciát akarunk, akkor vissza kell állítanunk az alapokat, amire egyáltalán építkezni lehet. Tehát körülbelül mindegy, hogy ki lesz a következő miniszterelnök (az állam szolgáinak vezetője), szerintem is a dolga gazdasági válságkezelés, és egy valóban demokratikus választás lehetőségének megteremtése lesz! Nem kéne négy évben gondolkodni. Addig jussunk el, hogy egy mindenki által elfogadható alkotmányunk legyen, ami alapelveket fektet le, és nem tartalmaz napi politikához kötődő kiszólásokat. Személy szerint meglennék preambulum nélkül is.

És ezzel el is jutottunk a mindenki jelentőségéhez! Ebben az országban ma nagyjából kétmillió ember feltétlen híve Orbán Viktornak. (Túl sokszor hivatkozom rá? Hja kérem, az egyszemélyi vezetésnek megvan az a csúnya hátulütője, hogy mindenért a vezér a felelős.) Ők is magyarok. És azok is, akik nem hívei a baloldalnak. Mindenki itt él, egyszer kénytelenek leszünk kiegyezni egymással! A sógorokkal sikerült, csak magunkkal nem tudunk? Erre vonatkozóan szinte senkitől nem hallok értelmes ötleteket.

Végül pedig Mulya Bá! Tegye fel a kezét, akit érdekel, hogy a DK szervezte-e a kiabálást! Háromszáz ember legfeljebb csendben pusmog egy ekkora tömegben. Kérem szépen, ott nagyon sokan kiabáltak, ergo igény van az összefogásra. Persze a tömeg nem tudja pontosan mire is gondol - én sem -, mikor ezt skandálja, csak azt érzi, hogy ez nem az. Egy prezentációban pedig igenis reagálni kell az azonnali kérdésekre, különben az előadó hitelét veszti! Ha tőlem valaki egy rendszer bemutatóján az adatbázis szerkezetéről kérdez, én meg simán folytatom a következő fóliával, úgy fog tűnni, hogy közöm nincs a témához. Kedves Attila, ez dolga egy politikusnak, sajnos része a szakmának, akármilyen kellemetlen is. Hogy szeretnél így szembeszállni a Felcsúti Maradonával, ha még a saját közönséged is zavarba hoz?

Jobbra: Lőjek ki a tömegből?

Írtam már a sejtetés veszélyeiről. Viszont Viktor most átlépett egy újabb határt. Megpróbálom a mostani utalásait kifejteni, de ahova eljutok, nem fog majd tetszeni - legalább is remélem - senkinek.

A sima komcsizás önmagában is idegesítő. Hol vannak ma a komcsik? Szerencsétlen Thürmert még az ATV-be is max három évente hívják - és valljuk be, nem is igazán hiányzik.

Első bejegyzésemet a vértelen rendszerváltással kezdtem. Igen ennek megvolt az az ára, hogy a hatalmi elit lassan cserélődött le (nem tudom, ez a folyamat véget ért-e már). Ám aki mára megmaradt, arról simán csak az derült ki, hogy nincs szilárd meggyőződése. Kérdezném, a Fidesz-ben, illetve a kormány közelében hányan vannak, aki elégették a párttagkönyvüket (már az MSZMP-set)? (Kedvencem Rózsika - http://en.wikipedia.org/wiki/R%C3%B3zsa_Hoffmann - példának okáért? A vezetékneve sajnos nem fér egy bejegyzésbe Gézával...)

De vissza Viktorhoz!

Amit csinál, az számomra hajmeresztő, de azt meg kell hagyni, zseniálisan csinálja! Ebben a három évben két új mintát fedeztem fel nála:

1) „Tartsuk be a törvényeket, különösen, ha meg akarjuk szegni őket!” Na ezt sikerült átértelmezni: Ha be akarod tartani a törvényt, változtasd meg! Ugyan lenullázza a jogot, mint olyat, és a törvényességet üres frázissá teszi, de kalapot le a hatékonyság előtt!

2) Ha valami csíntalanságra készülsz, kezdd el kiabálni, hogy nézd pont ezt csinálja a másik! Briliáns! A TV-ostromra ma úgy emlékszünk, mind az akkori rendőrállam brutalitásának manifesztációjára. A föld, trafik, gyógyszertár, takarékszövetkezet, szerencsejáték kvintettből az derült ki, hogy a bal oldal korrupt, lop, csal. A fülkeforradalom nem forradalomként való értelmezésével pedig világossá vált, hogy az ellenzék akkor is hazudik, ha kérdez.

Persze 23.-ának is megvolt az előszele. „Ahol vannak dinoszauroszok, ott vannak bébiszauroszok is.” Na már most az én nagyapám párttag volt. Hitt abban a rendszerben, minden erejével és tisztességével dolgozott érte - keresztbe is tettek neki, ahol lehetett. Ha nem is értek vele mindenben egyet, fenntartom a jogot, hogy büszke legyek Rá, mint emberre. Ebből következik, hogy én bébiszaurusz vagyok?

Megint megkérdem: A kommunizmust nem sikerült felépítenünk, de ezért vajon a kommunizmust hibáztassuk, vagy azokat akik állításuk szerint az útján jártak, tetteikben pedig rombolták?

Amikor Viktor Róluk beszél, „tudjuk kik azok” alapon közli, hogy Ők szövetkeznek most is a külső támadókkal, akkor a legrosszabb kommunista propagandát használja - külső, belső ellenség. (2-es számú minta) A baj ezzel az, hogy egy ilyen homályos ellenségképbe mindenki azt ért bele, amit akar. Ki lövet majd a tömegbe?

Legyen akkor konkrét! Akik a Műegyetem előtt beszéltek, azok Ők. És akkor már azok is, akik meghallgatták Őket. Tehát ÉN! ÉN? Én, aki életemben egyetlen egyszer fogtam meg egy srác karját, amikor szemétkedett egy másik gyerekkel (voltunk tizenhárom évesek)! De igaz is, katyusával (sztálin orgona a gyengébbek kedvéért) hajtottam át a békemeneten, mert a 86-os nem járt, csak a Margit hídig, és csak a szerencsén múlt, hogy nem durrantottam át a hősök terére.

Végül is igaza van. Sikerült felhergelnie annyira, hogy kilőnék a tömegből, igaz a gumilövedéknél durvább eszközt választanék - rohadt paradicsomot.

Ami pedig a párhuzamállítást illeti... „Befejezhetjük, amit '56-ban elkezdtünk.” Hol volt még akkor Viktor? Legfeljebb egy kósza gondolat, vagy félelem volt, egy leendő bányatulajdonos fejében. És mit akar befejezni? Kiűzzük a ruszkikat, külföldre emigrálunk, vagy deportáljuk, esetleg kivégezzük az (ellen)forradalmárokat? Tudjátok mit? Nem szeretném megtudni!

Hogy kerül a bakancs a színpadra? Katonai sorfallal várni a békemenetet, a nyugalom és béke szeretetét hangoztatva felszólítani a híveket, hogy szervezkedjenek, mozgósítsák a csapatokat - nálam ez sima uszítás. Arról nem is beszélve, hogy egy párttól sem veszem jó néven, ha '56-ot aktuálpolitikai célokra használja fel, de a miniszterelnökünk gyalázatos módon pártrendezvénnyé silányította az állami ünnepséget!

Összegezve: Orbán Viktor ezzel a beszédével az ország felét de facto halálos ellenségként deklarálta - ami nagyon ijesztő!

Kúszva: Surranó, vagy nyúlcipő?

Megvonva a nap egyenlegét: az egyik oldal vezetése kalap kutyagumit se ér, a másiké háborút hirdetett az ország egyik felével a másik ellen.

Hova vezethet ez? Meddig lehet ezt csinálni?

Láttam egy interjút Gémesi Györggyel - és neki elhiszem, amit mond. Létrehoztak egy szemétszállítási rendszert, EU-s pénzzel, települések összefogásával - szóval bonyolult. A lényeg, hogy az útdíj, a tonnánkénti szemétlerakási díj, a rezsicsökkentés ellehetetlenítették a szervezetet. Eddig a megújulási tartalék felélésével úgy-ahogy üzemeltek, de két hónapon belül leállhat a szemétszállítás. Az pedig, hogy a más célú tartalékokhoz voltak kénytelenek nyúlni, teljesen szabályellenes. Legrosszabb esetben vissza kell fizetni a támogatást is.

Miért hoztam ezt elő? Meglátásom szerint az emberek nálunk bármit lenyelnek, amíg - és ez itt a nagy kérdés -, van közvilágítás, szemétszállítás, fűtés, étel, villany. Tehát, amíg van mit veszteniük. Amikor úgy érzik, hogy nincs, akkor kapa, kasza, vagy nyúlcipő. A szabadságérzet olyan elkényeztetett városi kölköknek való, mint én is vagyok, de az elszegényedés, és a kilátástalanság megérint mindenkit. Márpedig ezzel a marakodással és tehetetlenséggel ezeket kockáztatjuk.

Mi lesz, ha a szerződésszegések, pályázati szabálytalanságok miatt vissza kell fizetni az EU-s támogatásokat? Mi lesz, ha tényleg addig hergeljük a népet, míg az emberek szó szerint egymás torkának esnek egy vekni kenyérért? Mi már nem tudjuk mi a polgárháború, de ahogy hallom nem egy vicces dolog! Akkor tényleg surranó, vagy nyúlcipő! És mit tenne vajon a NATO ilyen esetben? Mondjuk bevonulnak békefenntartani? Akkor majd lehet villogni vele, hogy a gaz nyugat megszállt minket?

Összefogást? Azt gondolom inkább Kiegyezést! Próbáljunk végre megbékülni egymással, és saját magunkkal, különben tényleg befejezzük '56-ot...

Kicsit könnyedebb téma, politika nélkül :)

Láttam egy érdekes bejátszást, amelyben egy riporter megállít egy fiatalembert, és megkérdezi, tudja-e mi történt október hatodikán (évszám és helyszín nélkül). Az illető zavarba jön, nem tudja, és gyorsan távozik.

A vitaműsorban , amelyben a bejátszás szerepelt, a résztvevők egyértelműen elítélően nyilatkoztak a megkérdezett műveltségéről, az oktatásról, és általában szörnyülködtek.

Bevallom, én tippeltem az aradi vértanúk kivégzésére, de nem voltam benne biztos. Nosza felkerestem Wiki-t, a legokosabb barátnőmet. Így válaszolt: http://en.wikipedia.org/wiki/October_6

Megszámoltam, negyven fontos esemény található itt felsorolva, a születésnapok nélkül.

A dolog érdekessége, hogy szerintem sem a vitaműsor résztvevői, sem a riporter nem lettek képesek tizenötöt felsorolni ezek közül, pedig Lengyelország megszállásának befejezte nem biztos, hogy kevésbé fontos, mint ami Magyarországon 1849-ben történt. Nyilván számunkra ez a legkiemelkedőbb, de a kérdés pontatlan, helyes válasz lett volna rá az is, hogy „ettem egy szuper fagylaltot”.

Önmagában ezzel nem foglalkoztam volna külön bejegyzésben, ám nem sokkal később megnéztem az új Star Trek filmet (amit egyébként csak ajánlani tudok mindenkinek), és - remélem csak - a szinkronban megütötte a fülemet egy durva hiba: A Vulkánon tanulnak a gyerekek, jópofa tangömbökben ülve, és kérdésekre válaszolnak.

-A gömb térfogata?

-Négy harmad Pi szorozva r négyzettel. (Kétszer hangzik el.)

(Kis segítség annak, akinek nem egyértelmű, hogy mi a gond: http://www.bethlen.hu/matek/mathist/forras/Gomb_terfogata.htm)

Ebből két dolog következhet:

1) A Vulkánon, ahol mindent a logikának rendelnek alá, nincsenek tisztában vele, hogy három dimenziós világban élnek - legalább is a teret tekintve -, így bármely térbeli test térfogatát meghatározó képletben három szabad változónak kell megjelennie, amennyiben pedig ezek egybe esnek (kocka, gömb), úgy annak harmadik hatványon, köbre emelve kell szerepelnie. (Persze lehet, hogy a vulkániak ennyire egysíkúak - szó szerint.)

2) Egy egész stáb, és mindenki, aki elfogadta, megvette a szinkront, ennyire figyelmetlen, illetve fogalma sincs alapvető matematikai, fizikai összefüggésekről. (Persze lehet, hogy ennyire egysíkúak.)

Véleményem szerint könnyen adható felmentés bárkinek, akin egyik, vagy másik (esetleg mindkettő) kérdés kifogott volna. Az emberek nagy többsége gimnázium után nem gondolkodik ilyesmiken. Egyszerűen semmi szükségük rá.

Viszont egyszer érdemes lenne leülnünk, hogy meghatározzuk, mi is tartozik bele az alapműveltségbe.

Ugyanis legtöbbször pejoratív környezetben hallom ezt a fogalmat használni: „Ez az alapműveltség része”.

Főleg humán oldalról érzékelem ezt, valószínűleg, mert megáll a fejemen a sör (kocka vagyok) - nyilván mindkét irányban igaz.

Ám ha valaki megkérdi mikor volt a mohácsi vész, az kapásból elmondja Newton törvényeit is, vagy legalább, hogy hányra kéne gondolni? Robespierre-ből következik Buñuel ismerete? Ha tudom, mi az a major hetes, akkor tudok telepíteni egy programot a számítógépemre, vagy, ha láttam Dalí képeit, akkor képes vagyok szemléltetni az Otto-motor működését?

Márpedig bármelyik lehetne az alapműveltség része, és amennyiben valaki, csak egyetlen beválogatott témában is járatlan, máris megróható - vétkes hiányos műveltségben, háromtól öt rosszalló pillantással büntetendő.

Mivel a válogatás objektíve kivitelezhetetlen, és a frissítéssel is gondban lennénk, javaslom, töröljük ezt a fogalmat, és alázattal meghajolva saját tudatlanságunk előtt, engedjük meg embertársainknak, hogy tájékozatlanok legyenek :D

Viccet nem minősítünk a poén előtt - Arany igazság (, de lehet, hogy Petőfi - tisztelegve Hofi előtt!).

Mégis magyarázkodni fogok e bejegyzésem elején.

A „keresztény értékrend” egy a közbeszédben frissen felmelegített fogalom. Akár a számfogalom, nagyjából minden emberben él egy kép (legalább is itthon), ha kiejtem ezt a két szót. És a „szám”-hoz hasonlóan nincs egyértelmű definíciója - axióma, vagyis alapvetés. Mindenki képzel valamit, anélkül, hogy megmagyaráznánk.

Ha valaki az utcán azt mondja, hogy Ő tiszteletben tartja a keresztény értékrendet, vagy keresztény erkölcsök szerint él, nekem nagyjából az jut eszembe, hogy tiszteli, akár szereti embertársait, nyitottan fordul feléjük, megértő a gondjaikkal szemben, fontos számára a család, a közösség, amiben él, nem lop, nem hazudik, megengedve azt is, hogy néha hibázik ezen elvek követésében, de mindig próbál jobbítani önmagán - tehát egészében egy becsülendő kijelentés. Akár azt is megkockáztatom, én is ilyen elvek mentén próbálom járni a saját kis utam (ez később még fontos lesz).

Vagyis fontos, hogy aki olvassa ezt a kis írást, ne higgye, hogy személyes meggyőződésében próbálom megsérteni - kifejezetten a fogalom közbeszédben történő használatával van problémám.

Sajnos e legutóbbi egy „az az igazság” kezdetű mondat - szinte biztos, hogy lesz, akit sért majd a mondandóm. Kénytelen vagyok felvállalni, a legtöbb, amit tehetek, hogy előre is elnézésüket kérem!

----- Magyarázkodás vége -----

Első bejegyzésemben említettem a kokárdát, de szélsőséges példát keresve említhetném a szvasztikát is. Egyszer vissza kellett küldeni Indiába egy táskarakományt, mert horogkeresztekkel volt díszítve. Az ott sima napszimbólum, nálunk egy veszélyes és romboló ideológia jelképe.

Mindkét említett jelkép esetében annyi történt, hogy egy sikeres, népszerű ideológia követői kiválasztották használatra, és ezzel eltorzították a jelentését. (Bár ez nem jelenti, hogy egyenlőségjelet tennék a két ideológia közé!)

Tehát a politikai recept: fogok egy jelképet, vagy fogalmat, amelynek jelentése látszólag egyértelmű, és szépen lassan elkezdek új jelentést csepegtetni bele.

Esetünkben mi is a „keresztény értékrend”?

Az előbb felsorolt fogalmak összessége, vagy a mórok és zsidók üldözése, irtása Spanyolországban, netán Fra Dolcino eretnekeinek tanai? A kolduló, tanító, gyógyító rendek, vagy a Vatikáni bank?  Az éhezők etetése, árvák felnevelése, vagy a keresztes háborúk fanatikus őrjöngése? Az, ha egy ember a nyáj spirituális életét segíti, részt vesz a mindennapjaikban, és létét nekik szenteli, vagy, ha egy cölibata (remélem ez nem kerül a közbeszédbe :) ) kiáll, és hosszasan magyaráz a házasélet szépségéről, és nehézségeiről?

Maradjunk talán annyiban, hogy a fogalom nem definiált elég precízen. Viszont mikor a mi Kedves Vezérünk minket emel ezen értékek védelmezőivé, a hanyatló Nyugat elidegenedettségtől sújtott, gaz imperialista társadalmaival szemben, akkor egy érdekes jelenséget figyelhetünk meg.
 Azzal ugyanis, hogy beemeli a közbeszédbe, a propaganda részévé teszi, homályosan sejteti, hogy itt valami tiszta, egyenes logika, következetesség húzódik meg a háttérben, ami mellé minden jóérzésű honpolgárnak szinte kötelessége odaállni. A duplaplusz nemjó ebben a sejtetés.

Eltekintve az elhíresült „Térdre imához” kirohanástól - férjen bele, Pál is leesett a dakota lóról, oszt meg is fordulta magát -, összevetve egyéb közelmúltbeli kijelentésekkel ugyanis súlyos ellentmondások kerülnek napvilágra. Példának okáért, az asszonyok dolga a pityorgás, illetve a vak komondorokon való átbukdácsolás, visszarepít minket abba a korba, mikor a tudós asszony szimplán boszorkány volt, és gyakran tűzifának nézték. Vagy harcot hirdetni a kereszténység nevében - ennek a neve nálam a dzsihád. A fülkeforradalom - amit nem értelmeztünk forradalomként (???) - és a keleti nyitás meg aztán beteszi a kaput. Ha arról van szó, lecseréljük majd a lelkészeket pópákra? Régebben is problémám volt bizonyos fityesznyikek durva arroganciájával - ne legyünk igazságtalanok, a másik oldalon is gond ugyanez -, bár régebben csak gőg volt, de ma góg.

Ezen kívül, ebben a felállásban számomra kirekesztőnek tetszik az elgondolás. Miért lenne kevésbé értékes az én meggyőződéses ateizmusom egy meggyőződéses keresztény hiténél? Kinek van joga ilyesmiben sorrendet felállítani. Ráadásul, mint említettem, erősen próbálom követni a hétköznapi értelemben vett „keresztény értékrendet”, sértőnek találom tehát, hogy az egyes jól definiált elveket ez a hozzáállás  megpróbálja kisajátítani.
Ugyanis sejteni engedi, hogy aki nem hisz a „keresztény értékrend”-ben, az nem szeretheti a családját ápolhatja a hagyományait, satubbi (a munka alapú társadalomból kiindulva).

A hagyományokból eljutnék még a szekularizáció kérdéséig. Ma Szent István, ám ezer éve még Vajk Rém. Hajlamosak vagyunk elfeledkezni a hármas tagolásról. Hit, vallás, egyház. Talán nem véletlen, hogy mára több helyen gondolják úgy, a hit magánügy, a vallás szintén, ezért a közügyeket nem ezek alapján kéne intézni. Legyünk büszkék rá, hogy Erdély deklarált először - ha korlátozott, de mégis csak - vallásszabadságot!

Szűkecske ismereteim alapján, úgy vélem, István számára - legalább is hatalmi szempontból - édes mindegy volt, hogy kereszt van a jurtában, vagy rovásírás. Az egyházi ünnepek időpontjának megválasztása azt mutatja, hogy az asszimiláció nem kizárólag vassal viendő véghez. Cseppet furcsának látom, hogy azért a vallásért szállunk síkra politikai szinten, amit idegen hordák segítségével könnyben, és vérben tocsogva honosított meg egy pogány fejedelem fia. Nopláne, hogy ugyanazokkal az idegenekkel szemben!

A hit kérdésének politikai síkra emelése nézetem szerint zavart és károkat okoz, megosztja a társadalmat.

Jó hosszan időztem az ellentmondásoknál, jöjjön talán valami következtetésféle:

Úgy gondolom érdemes odafigyelnünk rá, hogyan alakulnak az általunk használt fogalmak - „A szó veszélyes fegyver, és van aki fegyvertelen”. Jó lenne, ha a közszereplők pontos, megfontolt kijelentéseket tennének, mi pedig elvárnánk tőlük ezt. Máskülönben „a beszéd, mint mondani szokták, a félreértések forrása”.

Kedves olvasó!

Első bejegyzésemben szeretnék valamiféle keretet adni ennek a blognak. Miről, hogyan szándékszom itt írni, egyáltalán, miért szánok értékes időt azokra a témákra, amik itt megjelennek majd?

1989-ben vértelen rendszerváltás történt itt Magyarországon, és most, majd huszonöt év elteltével érdemes lehet feltenni a kérdést: hogyan is hatott ez az egyes emberek életére, és a társadalomra egészében?

Természetesen ez a kérdés, illetve probléma túlságosan összetett, mondhatnám nagy falat ahhoz, hogy egyszerű választ adjunk rá, ám tapasztalatom szerint a megfejtés egy használható módja, ha a problémakört - akár több lépésben - kisebb problémákra bontjuk, azokat megoldjuk, és az így kapott eredményeket a köztük fennálló kapcsolatok kiértékelésével újra egésszé fűzzük össze. Persze ez nem az én ötletem, alapvető problémaelméleti módszertan.

Ez így persze elég tudálékosnak hat, mondok inkább egy példát: Szórólapok. Tegyük fel, hogy egy busman betéved a Blahán az aluljáróba, és meglátja a fura ruhába (két nagy plakátba) bújt embereket, akik kis fehér, négyszögletes faleveleket nyomnak a mellettük elhaladó járókelők kezébe, akik, ha elfogadják, elviszik egy sárga dobozig, és beledobják azokat. Miért nem megy oda a plakátember, és teszi egyszerre a leveleket a - nyilván az isteneknek szánt ajándékok gyűjtésére szolgáló - dobozba? Feltehetően ez egyfajta napi áldozat az istenek haragja ellen, hisz a levegőt büdössé tették, és a földet kővé változtatták mérgükben.

Nem tartom magam különösebben műveltnek, vagy jól tájékozottnak, és ezt itt szándékomban is áll kihasználni! Sok-sok fogalom jelent ugyanis meg - a szórólapokhoz hasonlóan -, amit szerintem nehéz logikusan végiggondolva értelmezni, vagy konkrét jelentést társítani hozzá.

Hát ilyen fogalmakat keresek, és próbálok majd értelmezni ezen a blogon - az emberi kapcsolatokon kezdve a politikán át egész a társadalom fejlődését érintő témákból merítve, néha pedig kapcsolatot kutatva ezen területek közt.

Annyit még, hogy megkísérlek majd teret hagyni az enyémtől eltérő véleményeknek írásaimban, a célom ugyanis nem a kinyilatkoztatás, sokkal inkább a gondolkodásra késztetés.

Kellemes olvasgatást!