Szokásomtól eltérve, ez a bejegyzés erősen személyes jelleget kap, bár igazán közérdeklődésre tarthat számot. Ugyanis, ami most velem történt az érinti kerületem, és felteszem, sok más kerület sok-sok lakóját.
Kezdeném is:
2013 szeptemberének közepén kaptam egy levelet Budapest III. kerületének (Óbuda-Békásmegyer) önkormányzatának adóügyi osztályától. Ebben a levélben tájékoztatnak róla, hogy 2011 és 2012 évekre vonatkozóan nem teljesítettem bevallási kötelezettségemet. Gondolhatják hogy meglepődtem, mert fogalmam sem volt róla, hogy bármit is be kéne vallanom. Pedig - az adminisztrációs terhek csökkentése jegyében - de még mennyire.
Konkrétan a lakásomra vonatkozóan lett volna szükség egy bejelentésre. Lévén kerületünk önkormányzata kommunális adót vetett ki, és ehhez szükségük van bizonyos információkra. Konkrétan, hogy be vagyok-e jelentve saját lakásomba, illetve rendelkezem-e garázzsal. Nos, nem, nem voltam bejelentve. Vita tárgyát képezheti, hogy helyes volt-e elmulasztanom a bejelentkezést, de hétköznapi ember szemével nézve a dolgot, vajon miért tettem volna? Hogy az összes intézményben, amivel kapcsolatban állok ezt külön regisztráltatnom kelljen? Nos, például a súlyadó miatt, de, hogy ez hogy derült, ki, arra az önkormányzat munkatársával folytatott beszélgetésem adott választ.
Az említett levéllel kapcsolatban fel is hívtam az önkormányzatot, ahol egy nagyon kedves illető, kifogástalan modorban vette el az élet-, helyesebben „magyar-kedvemet”. Az önkormányzat számára azért fontos, hogy ide legyek bejelentve, mert így az utánam befolyó adóforintok hozzájuk csorognak majd. De ami számomra felháborító:
- Az állam, és az önkormányzat, valamint felteszem az összes többi közintézmény róhat kötelezettségeket az állampolgárokra, anélkül, hogy az érintetteket tájékoztatná. (Hogy lehet, hogy a rohadt „Jobban teljesít” csúsztatáslap, illetve Viktor minden levele megtalál, erre pedig senkinek sincs gondja?)
- Az önkormányzat kegyesen figyelmeztetett levelében, hogy a kötelezettségem elmulasztottam, és ezt most büntetés nélkül pótolhatom. Kvázi örüljek, mert akár úgy is indíthattak volna, hogy csalni akartam, és jól eltángálnak.
- A rendelet bevezetését semmiféle információs rendszerrel nem támogatták meg - a végrehajtó személyzet kézzel bögyörészi át a tulajdonlapokat, minek következtében másfél év késéssel tájékoztattak róla, hogy valamit „elmulasztottam”. Ez pedig azzal jár, hogy bár régóta itt lakom, most fizethetek két évre kirótt kommunális adót. Képzelhetik, ha ezt mondjuk 2011 márciusában közlik, akkor már rég elintéztem volna a dolgot, bár akkor is háborogtam volna az eljáráson.
No, de sebaj, uccu neki a bevallással együtt küldtem szépen egy méltányossági kérelmet, amiben leírtam, hogy lakás céljára használom a tulajdonomat (nem adom bérbe), illetve, hogy elveszettem a munkámat, ezért kérem, legalább az egyik év adóját engedjék el, ha nem is mind a kettőét.
Pár nap elteltével egy - megint csak kedves - hölgy hívott fel, és közölte, ezzel nem tudnak mit kezdeni, nekik az adót ki kell vetniük, majd arra tudok reagálni. Nem értettem - egy kép jelent meg előttem, mikor is az ábécé kasszájánál előveszek egy listát a hűtőben található élelmiszerekről, és, ami van otthon, azt kipakolom a kosárból. De legyen, gondoltam, majd a határozatra reagálok.
Teltek-múltak az időközi választások, és két hónap elteltével (???Hosszú volt az ebédszünet???) kézhez is kaptam a határozatot. Na ebből kiderült, miért is kell kiszabni az adót! A fellebbezés költsége ugyanis megkezdett tízezer forintonként négyszáz forint, de legalább ötezer! A határidő pedig tizenöt nap!
Miközben nézem a NAV-botrányról szóló híradásokat - pletyka szinten még én is értesültem róla, nem is egy helyről, micsoda adóelkerülések folynak már a közepes vállalatoknál is -, remeg kezem, lábam, amiért ezt ma Magyarországon meg lehet tenni.
Zúg minden a rezsicsökkentéstől. A legújabb, hogy a közös képviseletnek kötelessége kifüggeszteni a társasházakban az eredményeket. (Már látom, erről is születik majd egy bejegyzés - lévén láthatólag a képviselőknek dunsztja sincs róla, hogy ez a magántulajdon és személyes szabadság milyen durva megsértése.) E közben a néphülyítés közben pedig megy - nem tudok jobb szót - a szabad rablás.
Mert mi is történt itt? Az önkormányzat képtelen kimutatást készíteni a területén bejegyzett garázsokról (Ezt mi alapján sikerült megadóztatni?), illetve azokról az ingatlanokról, ahova a tulajdonos nincs bejelentve. Mi több, a földhivataltól sem képes ilyesmit beszerezni. Agyrém! Sehol nem maradhatnék meg a versenyszférában ilyen felkészületlenség mellett. Akármelyik szolgáltatóm próbálkozna ilyesmivel, azonnal otthagynám, esetleg perre is vinném a dolgot. Ezen felül a tájékoztatás ilyen mértékű hanyagolása elképesztő. Jelenleg, ha lenne öt ingatlanom öt kerületben, akkor öt önkormányzat hirdetményeit lennék - voltaképp - köteles napi szinten nyomon követni.
A végeredmény pedig, hogy ma Magyarországon bárki, bármikor kaphat egy levelet, hogy tartozik - esetemben - ötven-egynéhány ezer forinttal, amiről nem is tudott. És nekem csak egy harminchat négyzetméteres kis luk jutott Bús fityesznyik almaosztó körzetében!
Megpróbálok további információkat kicsikarni a „tisztelt” hivatalból a megmaradt lehetőségeimről, a fejlemények tükrében majd frissítem a bejegyzést.
FRISSÍTÉS:
Két munkanap óta próbálom elérni az önkormányzatot telefonon, de még senkivel nem sikerült beszélnem. Egyszerűen nem veszik fel a kagylót.
