Elsősorban legyen szabad tisztáznom, ebben a bejegyzésemben szerepelni fognak - sértő szándék nélkül - a "zsidó", "cigány", "néger" szavak. Ennek elsődleges jelentőséget tulajdonítok, függetlenül a politikai korrektségtől. Véleményem szerint a szavak tiltása csak nehezíti az érdemi vita kialakulását és a megértést.
A szavak jelentéséről, illetve használatuk módjáról viszont már érdemes lehet beszélnünk.
Blogom alapvetését követve most a "zsidó" szó jelentését veszem górcső alá, kitekintve ezen keresztül más témákra is.
Mit is jelent zsidónak lenni? Én magam nem tartom annak, és feltételezem más sem sorola engem ebbe a "kategóriába" - a kategória persze nem megfelelő szó, de egyelőre nem szeretnék konkrétabban fogalmazni. Ebből következően kívülállóként vizsgálom a kérdést. Tapasztalataim olvasmányaimra, beszélgetésekre és azokra az barátságokra alapítom, amiket az ELTE Radnóti Miklós Gimnáziumában diákként kötöttem.
Zsidónak lenni annyi, mint egy vallást követni? Bizonyos értelemben kétségtelenül. Ennél azonban jóval többet is és kevesebbet is. Hiszen hány zsidó ember tartja például a kipa vagy a pajesz kötelmeit? Nem is beszélve a cicitről. Vagy hányan adnak ajándékot Karácsonykor a gyermekeiknek? Böjt, külön hűtő a tejnek-húsnak? Sorolhatnám.
Zsidónak lenni, annyi, mint kereskedni, vagy pénzt kuporgatni? Nem hinném. Földművesek, orvosok, építészek talán nem akadnak a zsidók közt?
Kampós orr kell hozzá, allergia, fordítva olvasott könyvek és masszív torokhang torlódások? Ezen szabad legyen nevetnem: hehehe.
Akkor végeredményben miről is beszélünk? Talán a legtalálóbb kifejezés az öntudat. Ami a zsidóságból egy kívülálló számára legnyilvánvalóbban látszik, az a közösség összetartó ereje. Egy zsidó ember számíthat rá, hogy akárhova vetődik, talál olyanokat, akik maguk közül valónak tartják. A világban sok magyar él, de vajon számíthatnék-e a támogatásukra, csak azért, mert én is magyar vagyok? Feltételezem bizonyos mértékben igen, ám a zsidóknál ez valahogy jobban működik. És pont ebben látom bizonyos problémák eredőjét - de ennek kifejtéséhez vissza kell ugranom a történelemben.
--Kiegészítés-- A magyar - zsidó fogalmak nem egymást kizáró fogalmak, lásd később. --Kiegészítés vége--
Az Egyiptomból történt kivonulás - realisztikusabban szemlélve: eszeveszett menekülés - az általam ismert első széles körben dokumentált zsidóüldözés. Ha abból indulunk ki, hogyan tekinthettek az egyiptomiak a zsidókra - a rabszolgáikra -, akkor valahol érthető a reakciójuk. Én sem örülnék neki, ha a porszívóm, vagy a számítógépem egyszercsak elindulna Ugyocsába, mondván, hogy elege van belőlem. ( A kerékpárom mondjuk meg is tette, de gyanítom, hogy nem saját jószántából. ) Szerencsére emberekre ma már egyre kevesebb helyen tekintenek - legalább is nyíltan - tárgyként. Hála a tetszőleges választott isten(ek)nek adott a lehetőség, hogy ne az egyiptomiak szemléletmódját tegyük magunkévá.
--Kiegészítés-- Akit ez a megfogalmazás is sért, az a továbbiakban indokot talál rá, miért hagytam így. --Kiegészítés vége--
Ugyanakkor mit jelenthetett a zsidóknak ez a kivonulás? Egy rakás műveletlen, toprongyos szerencsétlen téblábolását a sivatagban, akiket nem lehetett pár napra sem magukra hagyni anélkül, hogy elkezdenének borjakat imádni? Gyanítom inkább úgy gondolnak vissza rá, mint hatalmas tettre - hasonlóan a magyarok honfoglalásához. Arra sem úgy emlékszünk, mint írástudatlan barbárok dúlására, akik számára a legszofisztikáltabb kulináris élményt a kumisz fogyasztása jelentette.
Mindegy is, hagyjuk meg a népeknek a hősi múltra emlékezés kiváltságát. Az üldözés ténye viszont fontos. Az üldözés és a kitaszítottság erőssé kovácsolhat - megkockáztatom kovácsol - egy közösséget, ugyanakkor zárttá is teszi.
Nyilván számos kutatás és vélemény kapcsolódik Dávid király személyéhez, de bejegyzésemben annyit talán kijelenthetek, hogy létrehozott egy zsidó államot. Hogy mi alkotja annak a Földközi-tenger sarkában meghúzódó területnek a szakrális vonzerejét, ez számomra rejtély. Az arabok, a zsidók és a keresztények mind sajátjukénak érzik, és évezredek óta marakodnak rajta.
A másik fontos tény, hogy a hit értelmében a messiás Dávid leszármazottai közül kerül majd ki.
Márián és Józsefen keresztül Jészus leszármazását a keresztények vissza is vezetik Dávidig.
Jézus pedig létrehozott egy új vallást. Egy olyan vallást, ami képes volt alig háromszáz év alatt oly mértékben elterjedni a Római birodalomban, hogy végül államvallássá avanzsált.
Kénytelen vagyok egy röpke valláselméleti kitérőt megejteni, ha érthetővé akarom tenni későbbi szempontjaimat:
Meggyőződéses ateistának vallom magam. Ez viszont számomra nem egyenleő a hitetlenséggel. A hitetlenséget úgy értelmezem, hogy valaki nem hisz semmiben, tehát mindent tud, mindent meg tud magyarázni - ez pedig földi életünk tér- és időbeli kerjedését alapul véve ambivalens fogalom, egy véges lény egyszerűen nem tudhat mindent egy végtelen, vagy akár kvázi végtelen világról. Ilyen tudás kizárja az axiómák (alapvetések) létezését, és óhatatlanul körkörös magyarázatokhoz vezet, tehát a fogalom egyben önmaga cáfolata is.
Az ateizmus jelentése istentagadás - nem hiszek a világot mozgató erők megszemélyesíthetőségében. Véleményem szerint a mindenható isten fogalma képzavar. Egy mindenható isten léte túlmutat időn és téren. Egy ilyen lény számára a múlt-jelen-jövő hármasa, az itt-ott fogalma egyetlen kiterjedés nélküli pontba sűrűsödne. Egy ilyen istenhez fohászkodni felesleges, hiszen a számunka jövőben bekövetkező dolgokat már megtette ( meg fogja tenni, megteszi ) az idő létrejöttével együtt. Ezt csak úgy lehetne feloldani, ha elfogadjuk végtelen számú párhuzamos univerzum létezését, ezzel megengedve, hogy minden lehetséges történés bekövetkezik valamelyikben, és reménykedünk benne, hogy a megfelelőbe pottyantunk bele. Sokan már a lottó ötöst is túl valószínűtlennek tartják, mit kezdenének egy ilyen világképpel? Eleve az idő kezdete értelmezhetetlen számomra, ahogy a végítélet is. Idő nélkül hogyan definiálhatjuk a létezést másként mint mozdulatlanságot? Ez a legelrettentőbb tökéletesség, amit el tudok képzelni.
Ebbe a homályos fejtegetésbe azért keveredtem bele, hogy láthatóvá tegyem, miért az egyházak és a rájuk épülő társadalmak földhözragadt, emberi oldalat vizsgálom. Emberek hitéről, vallásáról ítélkezni nem a hatásköröm.
Jézushoz és a kereszténységhez sokféleképpen lehet viszonyulni. Számomra a széles körben bevett álláspontnál szimpatikusabb volna, ha egy olyan - akár kétes származású - emberről beszélnénk, aki fantasztikus reform tanokat hirdetett, és mindenen túl hitt is ezekben a tanokban. Személye isteni voltának kidomborítása, tanainak dogmatikus, egyoldalú magyarásáza - értem itt például, hogy mi került bele a Bibliába - alkalmassá tette rá az egyházakat, hogy hatalmi célokat valósítsanak meg. Mária Magdolna személyének degradálása, vagy a szeplőtlen fogantatás kiemelése például nagyban hozzájárult a nők - korabeli fogalmazással élve asszonyi állatok - elnyomásához. De a keresztség megkövetelése, vagy a gyónás és feloldozás privilégiuma hasonló témák.
Mindez azért fontos, mert Oroszországtól Európa nyugati végéig a Bizánci és Római Katolikus egyházak meghatározó szerepet játszottak a társadalmak kialakításában. Ezek az egyházak pedig - azt hiszem kijelenthetem - nem fogadták be a zsidóságot, elutasították ezt a vallást, és ezzel a benne hívő embereket is.
Ennek következtében az emberek - úgy nagy általánosságban - nem ismerték meg a zsidóság életvitelét, szokásaikat. Az ismeretlen dolgoktól való félelem pedig az emberi természet veljárója. "Biboldó átok", véráldozatok, babonák. Ezek észrevétlenül beépültek a hétköznapi hiedelmekbe, aminek folyományaként a zsidó közösségek még zártabbá váltak.
A középkor végére tehát a zsidóság jószerível a többségi társadalmon kívülre került Európában. A túlélésüket így két dologra alapozhatták:
1: Saját közösségük támogatására, egymás segítésére
2: Megszerzett tudásra és hatalomra
(Természetesen a helyzet - mint általában - itt sem fekete, vagy fehér: a falvakban és akár nagyobb közösségekben élhettek a zsidók békében és egyetértésben más vallások követőivel, de én most a problémák gyökerét keresem.)
Egy zsidó nem számíthatott a bíróság előtt egyenlő elbánásra, leginkább tanuként sem fogadták el. Orvosnak, ügyvédnek nem állhatott. Az egyetlen terület, ahol egy zsidó hatalomra tehetett szert a pénz világa volt.
Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert egy következő előítéletet alapozott meg.
Akinek pénze van, annak irígyei is lesznek. Így volt ez régen, és máig így van. A bankár, vagy uzsorás kvázi szitokszónak számít. Megjegyzem a kurva, vagy a rabszolgakereskedő is. Mégis a világ nem tud meglenni egyik nélkül sem. Nagyon felvilágosult látásmód kell hozzá, hogy valaki ne érezze tisztátalanabbnak az 'eladót' a 'vevőnél'. Lehet prüszkölni, de a kínai, indiai, délamerikai munkaerő felhasználása a fejlett társadalmak részéről tulajdonképpen rabszolgakereskedelem - még akkor is, ha csak a munkát veszik meg, magát a rabszolgatartást pedig földrajzilag távol tartják maguktól (és itt eltekintettem például a mexikói vendégmunkásoktól).
Amikor egy zsidó királyoknak, nagyuraknak hitelezett, akkor hatalmas ellenségeket is szerzett. Amikor közembereknek, akkor a szomszédjában ücsörgőket. Ez tehát egy konkrétabb szintje az elutasítottságnak, és az előítéletek természetéhez híven érinti a teljes közösséget.
Nagy ugrással a huszadik század elejére térnék át. Úgy vélem addigra elindult egyfajta enyhülés, fejlődés ebben a kérdéskörben. A zsidók művésszé, orvossá, ügyvéddé válhattak, gyárakat alapíthattak. A - tényleges - vallászszabadság megjelenése, illetve a felvilágosodás tompították az előítéleteket.
Ez persze szépen hangzik, de ott a Második Világháború. Minden látszólagos enyhülés ellenére túlságosan mélyen gyökerezett a logikátlan gyűlölet.
A konkrét eseményeket nem sorolnám fel, elég irodalmat találhat róla bárki, illetve - elvileg - tanítják az oskolában. Jobban örülnék, ha az emberek megismerkednének olyan művekkel is, amik nyáladzás nélkül képesek a hideg tényeken túl az érzelmeket tolmácsolni.
(Jób lázadása, Schindler listája, A zongorista, Mesterségem a halál, Hegedűs a háztetőn, Az ötödik pecsét - ez inkább a terror természete -, Sorstalanság, Két félidő a pokolban - megint inkább az őrület megjelenítése-, Amerikai história X, és a többi.)
Azért fárasztottam a kedves olvasót ilyen nagyívű áttekintéssel, hogy világossá tegyem: itt nem kérdésről, vagy problémáról van szó, hanem az emberiséggel egyidős állati vonásról, aminek teljes levetkőzése messze túlnyúlik ami életünkön, ha egyáltalán lehetséges.
Miért használom az állati vonás kifejezést? Mert a másság üldözése és kitaszítása ugyanolyan öröklött - evolúciót elvetők kedvéért belénk oltott - tulajdonság, mint az élelem megszerzésére, vagy a szaporodásra irányuló törekvés. Mi történik egy sánta vagy fekete tyúkkal a baromfiudvaron? Úgy van véres masszaként végzi.
Az igazi kérdés, hogy mit kezdünk vele mi, akiknek lehetőségünk van gondolatokkal kordában tartani és MEGVÁLTOZTATNI a környezetünk által belénk oltott érzületeket.
Kim Jong-un egy borzalmas kis kínai. Annak ellenére, hogy nyugati egyetemken tanult, sorra végezteti ki a rokonait, szeretőit. Válogatott kínzásokkal él, katonai rémálomban sanyargat egy teljes népet.
Na ez nagyjából igaz, eltekintve egy apró részlettől. Kicsi citrom, a szeme se áll jól, meg arrafelé is lakik, csak éppen nem kínai. Ez az apró részlet pedig maga a lényeg.
A ház, amiben lakom egy izraeli beruházó - nem tudok jobb szót - kibaszása az összes ittlélővel. Nincs kétségem afelől, páran nagyot szakítottak azon, hogy szépen leléptek a befejezés előtt, és az eladatlan lakások összes költésgét meghagyták a beköltözötteknek. Hogyan képzeljem el ezeket e megfoghatatlan alakokat? Képzeljem rájuk a barátaim arcát? Vagy egy doktornőét, akire a játszótéri évek óta számíthatok, aki gyermekek ezreit gyógyította? Sajnálom, ezt a kérdést nem tudom másként feltenni, és képtelen lennék igennel felelni rá.
Az embereket akik 'kiraboltak' el tudom ítélni, de a tettiékért, nem a származásuk mián. És elítélem a magyar társadalmat is, de mielőtt erre rátérnék, elő kell hoznom még egy példát.
Fifi Néni halála kapcsán Ungvári Tamás pár mondata ragadott meg. Gyarmati Fanni kétszer kísérte ki a Szentendrei hévhez Radnótit. Másodszor úgy kellett elbúcsúznia tőle, hogy szinte biztos lehetett benne, többé nem látják egymást.
Én Békáson lakom. Négy perc a hévtől. Olvashattam bármit, láthattam filmeket, de ez a két mondat teremtett személyes kapcsolatot mindazzal, amiről azt hittem nagyjából értem. A piros ruhás kislány semmi, vesszövel csapkodni a mérföldkövet gyenge utalás. Erre nincs elég plasztikus kép. Lezárt szemekkel látni egy lépcsőt az aluljáróban. Felmászni rajta. Vánszrogni az unalomig ismert házak közt egy lakásba, aminek minden négyzetcentiméternyi felülete mozdulatokkal, hangokkal, érintésekkel átitatott. És tudni, hogy a hév elment.
Azt mondják a képzelet szárnyán lehet a leggyorsabban utazni, de én ezen a négy perces képzeletbeli úton képtelen voltam végigmenni.
Ha valaki esetleg szeretné megízlelni a beleérzést, mint olyat, javaslom sétáljon ki a Parlament elé a Dunapartra. Bele fog botlani néhány pár bronz(?) cipőbe. Garantáltan lesz a húga, vagy az apja méretében is...
De mi is a bajom a magyar társadalommal? Hát az, hogy nálunk ezt simán meg lehet játszani - mármint a ház-nem-befejezős-lelépős témát. És nem a mi példánk az egyetlen. A felszámoló azt csinál a házzal, amit akar, mert többségi tulajdont szerzett, miközben egy fillért sem penget. És ez most történik, fordulni pedig nincs kihez, mert olyan jogrendszerünk és jogalkalmazó szerveink vannak, amilyenek.
Mit mutat ez? Szerintem a szolidalitás teljes hiányát. Birkacsorda. És ugye, ha az Úr nem akarná, hogy megnyírjuk őket, nem csinált volna belőluk birkát.
Említettem a zsidók - magyarok típusú mondatok helytelenségét. Ebben benne van az egyik oldal - másik oldal megközelítés. Nem tartható álláspont. Egy magyar lehet zsidó, és fordítva. Nem létezik tehát zsidók és magyarok együttélése, emberek együttéléséről lehet beszélni. Ennek pedig alapköve mások meglátása, a megismerésre való törekvés. Ez hiányzik jelenleg a magyar társadalomból.
Dougles Adams viccesen tudta megfogalmazni: a VMP (Valaki Más Problémája) meghajtó sokkal olcsóbb és hatékonyabb, mint a láthatatlansági eszköz. Az ember agya automatikusan kiszűr mindent, ami nem az ő problémája, akár egy hegyet is el lehet így rejteni, akkor sem veszi majd észre, ha rajta áll.
Teljesen felesleges egy náci filozófiát vallónak magyarázni az emberek egyenlőségéről, vagy tremblinkai képekkel bombázni. Ha valaki nem akar látni valamit, nem is fogja. Ugyanez él az alaptörvényre. Ha valaki feltétlen híve a mostani hatalomgyakorlásnak, akkor én nem tudok - érdemben - vitatkozni vele, mert érzelmeket próbál átültetni rám, nem pedig érvekkel meggyőzni.
Hoppácska! (Hopi kutya az elfogadás jegyében.)
Ez lényegében azt jelenti, hogy ma a magyar társadalom zárt, elszigetelt altársadalmak és közösségek egymásmellé kényszerítettsége.
Hogyan lehetne az embereket nyitotságra ösztönözni? Hogyan lehet olyan gondolkodásra sarkallni, ami nem zárkózik el mások igazának esetleges elfogadásáról? Tovább megyek, a párhuzamosan létező igazságok létét hogyan lehet elfogadható eshetősséggé varázsolni? Ha ezt valaki megfejti nekem, az visszaadja az emberiségbe vetett hitemet! ( Kérlek, kérlek, kérlek! :D )
Idekötve Fifi Néni példáját, úgy vélem, nemhogy zsidó - nem zsidó kérdésekről, saját magunkról sem vitatkozhatunk amig képtelenek vagyunk megérteni, hogy a másik is ember. Ehhez pedig bele kell lépnünk - vagy legalább megpróbálnunk - mások csizmájába, elképzelnünk, mit éreznénk a másik helyében. Nekem például furcsa a kommonizmus vad és elkeseredett gyűlölete, hisz hol van mára kommonizmus Magyarországon? De az én családomtól nem vettek el földeket, erdőket, egzisztenciát, nem jött senkiért fekete autó. Meg kellett értenem, miért szitokszó a kommunista. Számomra ugyanis nyilvánvaló, hogy a közéletben gyakorlatilag nem szerepelnek kommunisták, legfeljebb olyanok, akikre rámondják. De meglátni azt, miért elég valakinek egy ilyen bemondás az elutasításhoz, nagyon nehéz volt.
De tegyük fel, hogy valamiféle nyitottság adott. Hogyan élhetünk együtt feszültségek nélkül? Valahogy csoportosítanom kell, így most nézzük a zsidó - nem zsidó felosztást!
Előre veszem a zsidókat, mert részükről nem tapasztaltam eddig agressziót, úgyhogy könnyebben "oszthatom nekik az eszet".
Még a gimnáziumban egy kedves barátommal beszélgettem a zsidó vallásról, mint olyanról. Nagyon meglepett, amikor kiderült, hogy hiába térnék be, soha nem válnék kvázi született zsidóvá. Ez persze további megkülönböztetést nem jelentene - olvasom most a neten. Mégis ezen keresztül javasolnám a vallás úgymond modernizálását. Mivel ebben van a legkevesebb jogom megszólalni, itt abba is hagyom.
A következő az érdekérvényesítés kérdése. A cigányság ugyanúgy egyfajta öntudat, mint a zsidóság. Szerintem a zsidó szervezeteknek érdemes lenne más népcsoportok érdekeiért is ugyanúgy felszólalniuk, mint saját magukért. A második világháborúban példának okáért a cigányokat is faji alapon irtották, mégis nagyon ritkán hallani, hogy bárki is beszélne az ő halottaikról. Szervezetlenek, nagy részük szegénységben, így tudatlanságban él. Hiszek benne, hogy jó érzésű embereknek erőt és elszánást adna kiállni úgy zsidókért, cigányokért és bárkiért, ha ez a fajta egymást elismerő és támogató magatartás markánsan megjelenne a közösségekben.
A baptisták ételt osztanak, a zsidók csinálhatnának játszóházakat, zeneiskolákat, színházakat, stb. Ilyen helyeken erőszakos térítési szándék nélkül megismertethető lenne egy gazdag és szerteágazó kultúra.
Még egy apróság! A zsidóknak nagyon kell figyelniük, hogy ne diszkrimináljanak. Mit értek ez alatt? Ha mondjuk egy állást azért kap meg valaki, mert zsidó (ez még akkor is fel fog merülni, ha nem igaz), akkor a kétségbeesett emberek hajlamosak leborotválni a hajukat, és fehér cipőfűzőt kötni a bakancsba. Sajnos a protekció, a hűbérúri hozzáállás ma általános Magyarországon, de az emberek ostobák, és arra nem ugranak - azt valahogy az anyatejjel szívják magukba, egy zsidótól viszont sértésnek veszik. A félreértések elkerülése végett: Egy zsidó ne azért ne diszkrimináljon, mert attól valaki feldühödik, hanem mert a diszkrimináció rossz dolog :)
Legvégül a türelem. Ez talán a legnehezebb. A gyűlölettel szemben nem, de a tudatlansággal, nem belegondolással szemben óriási türelemre van szükség. Ezt részletezendő már át is térek a nem zsidók hozzáállására.
A MAZSIHISZ-nak leírni egy levélben, hogy "Húsvét után térjünk vissza a kérdésre" vaskos taplóság, jár érte a szalonnás orbit. Mondjuk "Üljük meg a Húsvétot és a Pészah-ot, utána térjünk vissza rá" kicsit másképp hangozna. Egyszerűen megadná a tiszteletet, még úgy is, hogy a Húsvét került előre.
A kivonulás realisztikus szemlélete bekezdésem megint csak türelmet kér. Azért hagytam bent, mert szerintem ennyinek bele kell férnie - létezhet egy ilyen megközelítés is, megengedve, hogy ezzel práhuzamosan egy nép öntudatra ébredését is magában hordozza.
Viszont fent említett barátom megkapta az anyakönyvi hivatalban, hogy "Ugye tudja, hogy csak egyetlen vallás tartja vasárnap az esküvőt?". Na ez már nem simán a tisztelet hiánya. Megengedem, az illető hivatalnok bele se gondolt, hogy épp masszívan zsidózik. De pont ez a baj. Muszáj gondolkodnunk, mielőtt beszélünk! Emberek családtagjai vesztek el közeli történelmünk viharaiban, nem lehet összevissza hablatyolni.
Szolidaritás! A NEM (Neonáci Ellenes Mozgalom) tüntetése épp azért volt felemelő, mert nem számított, valaki zsidó-e. Aki nem akarta látni, hogy embereket - esetleg a barátait - fegyverrel kísérnek végig az utcán, az ott volt.
De úgy látszik kevés volt. Úgy látszik több megmozdulás kell! A meggyőzhetetleneket agresszorokat csendes eőrvel kell visszatartani. A reményvesztetteknek fényt kell mutatni, hogy ne hibást, vagy ellenséget keressenek, hanem felemeljék a seggüket, és csináljanak valami hasznosat. Adjunk sikerélményt, törődést a magányosoknak, elesetteknek, kirekesztettnek - mert a nyomor és a harag kirekeszt bárkit. És tanítsunk! Mondjuk el, mi történt az elmúlt században, és az előőt! Mondjuk el a jót és rosszat egyaránt - az iskolákban, a médiában, mindenhol.
Persze amilyen állapotban ez a társadalom jelenleg leledzik, akár azt is írhattam volna, hogy faljunk be három mázsa babot, majd egy rózsaszín finggal fordítsuk vissza a passzát szelet - esküdj, itt még a pirézek is galibátorok! (Bocs, be kell vennem az újszótlanító tablettámat. :) )
Nos akkor hogyan is zsidózzunk ma?
Hogyan négerezünk? Ha azt mondjuk néger, az itt annyit jelent, hogy fekete a bőre, nem többet. Ebben az országban nincs hagyománya az afrikaiak hátrányos megkülönböztetésének. Lehet ez a normális?
Ha átgondolom, amit írtam, akkor arra jutok, hogy akinek egy nép, vagy egy közösség, esetleg egy ideológia az ellensége, annak leginkább saját magával problémája, a saját komplexusait kell legyőznie. Ez nehéz és hosszú folyamat, pláne, ha sokan vannak, akik nem igazán értik, mi is okozza a nyomorukat.
Az oda-vissza elv alapján elsőre javaslom a tüneti kezelést. Zsidózzunk úgy, ahogy Magyarországon négerezünk! Ahogy a balogsutát ki tudtuk nőni, talán azt is sikerül. Jelentsen a zsidó, a cigány annyit, amennyi, nem pedig jót, vagy rosszat, és esetleg végre megláthatjuk magunk körül az embereket!
