A barlang hideg kövén Remény odamászott az Öreghez, és oldalba bökte, hogy felébressze szendergéséből. A nap már lemenőben volt, amit a levegőben terjengő por szürkéről feketére válása jelzett. Ez volt a mesék ideje.
- Nagypapa! Mesélj valamit!
- Meséljek? Miről?
- Hát a régi világról! Tudod, amikor húst ettetek, és az ég is látszott a por fölött. Tudod, hogy azt szeretem, mikor az ég még lila volt.
- Kék. Igen, azt hiszem kéknek mondtuk.
- Kék...
- Igen, mint nagyanyád szeme volt. A B-nap előtt, tudod akkor még másképp számítottuk az időt. Meséltem már Jézusról. Az ő születése utáni 2017. évből hallottam egy riportról.
- Riport?
- Igen. Mutattam neked azt a gyűrött magazint, amiben a fotóim megjelentek. Akkoriban emberek beszélgettek egymással, és ezeket a beszélgetéseket ilyen újságokban kinyomtatták, és az emberek olvashatták.
Remény odakucorodott az Öreg ölébe, befurakodott a takaróként használt rongyok közé, és figyelme minden gyermeki rezzenését nagyapja szavainak szentelte.
Kedves olvasóink, itt állok az Irredenta Nemzeti Gatyapőc és Hajócsavar Bolt megnyitóján. Interjúalanyom nem kisebb személyiség, mint az est díszvendége, a Nemzeti Gyertyatartó Hivatal vezetője, Term Elek Úr!
Először személyéről, és érdekes, új hivataláról kérdezem.
- Term Elek Úr! Egy hónapja értesülhettünk az Ön hivatalának felálltáról. Összefoglalná kérem, miben is nyilvánul meg a ténykedésük?
- Természetesen. Mint nyilván tudja, sok megkeresést kaptunk, melyben felhívták figyelmünket, hogy a nászéjszakákat sok esetben nem hatja át kellő mértékben a nemzeti összefogás és egység szelleme. Munkatársaink épp ezért mostantól részt vesznek minden nászéjszakán, és az ifjú házasokat tájékoztatják a megfelelő nyögésekről, és esetleges orgazmus esetén kívánatos felkiáltásokról.
- Egészen rendkívüli! Mondana néhány példát?
- Hogyne! Például egy ara szájából megfelelő kéjes nyögés az „ah, Viktor, még, még” forma, egy férj csúcsra érését pedig a „rezsicsökkentés” felkiáltással fejezheti ki leginkább. Pajzán ocsmányságként pedig előjáték alatt javasoljuk a „te mocskos EU bérenc” obszcén szavakat.
- Érdekes, hogy a rezsicsökkentést említi, ugyanis épp a minap egy beszélgetésben merült fel témaként, hogy a társasházakban kötelező jelleggel kifüggesztett rezsicsökkentési eredmények bevezetése volt talán az első lépés az emberek magánéletébe történő konkrét beavatkozás felé. Több ismerősöm azon a véleményen volt, hogy ez helytelen, és az állam, illetve a törvényhozás jócskán túllépi a hatáskörét a hasonló intézkedésekkel. Önnek mi a véleménye erről a kérdéskörről?
- Nos, pont az említett esetben Németh Szilárd már akkor egyértelművé tette, hogy ez mindenkinek jó, és senki nem ellenzi, sőt örülnek neki. Úgy vélem ez önmagában cáfolja azt az állítást, hogy a kormány, illetve a nemzeti szavazógép túllépné a hatáskörét - végtére is azért választották meg a zemberek képviselőiket, mert minden kérdésben kompetensebbek náluk, és feladatuk is tudni, hogy a polgároknak mi a jó akár a mindennapi életben. Ezen kívül a Rezsiharc jelenlegi eredményessége - 240% - indokolttá is teszi, hogy mindenki tudjon róla.
Ami pedig ismerőseit illeti, Kubatov Úr szívesen fogadja a nevüket, címüket, elérhetőségüket tartalmazó listát. A Szabad Nemzeti Vélemény hivatalába küldheti - ottani munkatársaink mindenkivel szívesen konzultálnak.
Ugyanakkor felhívnám figyelmét, hogy módszereink sokkal szofisztikáltabbak ( Termel Úr valószínűleg csak elszólta magát, nem vette figyelembe a Nemzeti Ékesszólás Hivatalának legújabb rendelkezéseit, és valójában „egyszerűbbet” akart mondani - a riporter. ), az első lépésnek sokkal inkább tekinthető a kafetéria rendszer államosítása. Elvégre mégsem maradhattak Segg Dezsőnék a piacon! - Itt Termel úr megengedett magának egy halvány mosolyt, derülve az elmés élcen.
- Térjünk is talán át ma esti témánkra. Mi hívta életre a Nemzeti Gatyapőc boltot?
- Bár az ötlet önmagában helyes, és nagyszerű, mégis egy tévedés vezetett hozzá. Egy egyéni képviselői indítványt fogadott el a Parlament két nap alatt - tehát kétség sem férhetett az alapos meggondoláshoz, és széleskörű vita meglétéhez. Ebben az új törvényben - mely a földművelési, a hadviselést szabályozó és az adó törvények közt került bevezetésre -, az állt, hogy az „Isten” szavakat minden írott szövegben „Viktorra” kell cserélni. Kedves Vezérünk rengeteg elfoglaltsága miatt már csak a törvény elfogadása után hívta fel figyelmünket arra, hogy ez esetleg személyi kultusz látszatát keltheti, amit - a még mindig erős, bár illegális - balliberális összeesküvés ellenünk történő támadásra használhatna fel a nyugati sajtóban. Ezen kívül vele született szerénysége sem engedi az ilyesmit.
- De hogyan függ mindez össze a mostani megnyitóval?
- Simicska Úr természetesen azonnal el is kezdte nyomtatni az új szövegezésű könyveket, szórólapokat, plakátokat nagyszerű nyomdabirodalmában - kezdve a hiteles Nemzeti Bibliákon. Miután a törvény ily módon visszavonásra került, tetemes veszteség érte volna, ami nem fért össze a nemzeti érdekkel. Ezért vezettük be ezt az új koncessziót, amit pályázati úton meghirdettünk, figyelve rá, a nyertesek 1,000076%-át más, a párthoz nem köthető személyek képezzék, és így tökéletesen demokratikus, igazságos legyen.
- Egyszerű, mégis nagyszerű megoldás! És mit lehet majd vásárolni ezekben az üzletekben?
- Gatyapőcöt és hajócsavart mindenképp. Emellett úgy tudom a mentolos csirkére, a használt fogkefékre és a fekete fényű elemlámpákra is kizárólagos forgalmazási jogot szereztek. A pontos lista egyéb iránt mindig megjelenik a „Magyarország jobban teljesít” Nemzeti heti röplap hátoldalán.
- Végezetül - nem állhatom meg -, árulja el, hogy lehet ennyire tájékozott bokros teendői mellett?
- Tudja a Fővárosi - Felcsút - Nemzeti Futballstadionban Selmeczi elvtársnő mellett van foglalt helyem, így meglehetősen jó a viszony köztünk. Ő, mint szóvivő, az átlagosnál sokkal hamarabb értesül róla, mit is gondol, és ezt kedvesen meg szokta velem osztani.
- Hogy mit is gondol? Úgy tudtam, saját gondolatokkal és véleménnyel bír.
- Nézze, én elfoglalt ember vagyok, olcsó poénkodásra nincs időm!
- Elnézését kérem, és köszönöm az interjút!
- Szívesen! A Nemzet pártatlan és teljes körű tájékoztatása mindenkor fontos kötelességünk.
Na Iván riportját olvashatták, az Irredenta Gatyapőc és Hajócsavar Bolt megnyitójáról - 2017 december 3.
- És mi történt azután? - kérdezte Remény, akinek gyermeki kíváncsisága kvázi kielégíthetetlen volt.
- Ó, aztán semmi. Az Igazságminisztérium - Azt hiszem Nemzeti Igazság Hivatalnak hívták akkoriban - valami gondolatbűn felderítése kapcsán tanúként meghallgatta az újságírót, de az ügyről nem jelent meg később tájékoztatás. Párszor látták még, ahogy vadonatúj fogsorával elégedetten mosolyogva sétált a parkban, kezében pár Nemzeti Röplappal, aztán nem hallottunk róla. Igazából lehet, hogy sohasem létezett.
Ezzel Öreg újra szenderegni kezdett.
Monte Cristo, a család patkánya - talán az egyedüli, aki túlélte a világégést - megcsóválta a fejét, és összekucorodott Remény térdhajlatában, ahol esténként kényelmes, meleg vacokra lelt. Szerette Öreg meséit, de ezt cseppet negatívnak találta. Hiába, Öregnél sosem lehetett tudni, hogy a réteken rohangáló, labdával játszó gyermekek, vagy ilyesmi bukkan-e fel emlékezete zavarosan kavargó tengeréből.
Remény kortyolt még egyet a családi kőtálból, ami békésen világító vizével lámpásként is szolgált, majd megpróbált ő is elaludni. Az ilyen mesék elbizonytalanították, vajon tényleg látni akarja-e azt a régi világot. Igaz, a hús, az őzikék, a fűtött barlangok - soha nem értette meg, mi is az a lakás - csábítóak voltak, de nem tudta leküzdeni az érzést, miszerint végeredményben nem akkora baj, hogy a gombafelhőkkel az olyan dolgok is eltűntek, mint a Gondolatbűn.
